Még most is emlékszem arra a szombat délutánra, amikor először mentem be a H&M babaruhák osztályára. Nyolc hónapos terhes voltam Lilivel, és úgy gondoltam, ideje elkezdeni a készülődést. A színes polcok, az apró ruhácskák látványa egyszerre töltött el izgalommal és félelemmel – fogalmam sem volt, hol kezdjem.
A H&M-ben az volt a jó, hogy minden olyan rendezettnek tűnt. Méret szerint voltak csoportosítva a ruhák, világos feliratokon szerepelt, hogy 0-1 hónap, 1-2 hónap, és így tovább. Naivan azt hittem, ez majd megkönnyíti a dolgomat. Fogtam egy kosarat, és nekiálltam válogatni.
Az újszülött részlegnél kezdtem. Minden olyan aprócska volt! Felvettem egy fehér bodyt, ami akkora volt, mint a tenyerem. Vajon tényleg elfér majd benne egy baba? A címkén 50-es méret állt. Betettem a kosárba, aztán még egyet, meg még egyet. Különböző színekben, mintákban – mind gyönyörű volt.
Aztán továbbmentem a nagyobb méretekhez. 56, 62, 68… Itt már elbizonytalanodtam. Mennyit vegyek mindegyikből? Meddig lesz jó egy méret? Egy kedves eladó látta a tanácstalanságomat, és odalépett hozzám. Elmondta, hogy a legtöbb baba gyorsan kinövi az 50-es méretet, így abból nem érdemes sokat venni. Inkább 56-osból és 62-esből válogassak.
Végül mindegyik méretből vettem néhány darabot, gondolván, hogy majd meglátjuk. A pénztárnál döbbentem rá, mennyi mindent összeszedtem. De megnyugtattam magam – kell a babának ruha, és ezek olyan szépek voltak.
Lili megszületése után hamar kiderült, hogy a dolgok nem egészen úgy működnek, ahogy elképzeltem. Először is, 3500 grammal és 52 centivel született, ami azt jelentette, hogy az 50-es ruhák már az elején szűkek voltak. Az 56-osok éppen jók voltak, de látszott, hogy nem sokáig.
Két hetes korában visszamentem a H&M-be. Ezúttal már Lilivel a babakocsiban. Tudtam, hogy 62-es méretekre van szükségünk, de azt is megtanultam, hogy nem minden 62-es egyforma. A vékonyabb anyagú bodyk például jók voltak, de a vastagabb pamut rugdalózók már szűknek tűntek.
Elkezdtem jobban odafigyelni a ruhák szabására is, nem csak a méretre. A H&M-ben voltak olyan bodyk, amiknek a nyakkivágása rugalmasabb volt – ezeket szerettem, mert könnyebb volt felvenni Lilire, aki utálta, ha át kellett bújtatni a fején a ruhát. Voltak olyan nadrágok is, amiknek széles, puha dereka volt – ezek lettek a kedvenceim.
Három hónapos korára Lili már 68-as méreteket hordott. Ekkorra már rutinos H&M vásárló lettem. Tudtam, hogy a pöttyös kollekció bővebbre van szabva, míg a csíkos szűkebb. Tudtam, hogy a lány részlegen találok fiús színeket is, és fordítva. És megtanultam, hogy a szezonváltáskor érdemes benézni, mert akkor van a legtöbb leárazás.
Hat hónaposan jött a nagy váltás. Lili elkezdett mászni, és a csinos kis ruhácskák már nem voltak praktikusak. Áttértünk a nadrág-póló kombinációkra. A H&M-ben találtam tökéletes mászónadrágokat, amiknek a térdénél erősítés volt. 74-es méretben vettem őket, és majdnem három hónapig hordta.
Egy éves kora körül lelassult a növekedés. A 80-as és 86-os méretek között váltogattunk, attól függően, milyen szabású volt a ruha. Ekkorra már nem stresszeltem a méreteken. Ha valami tetszett és nagyobbnak tűnt, megvettem – majd belé nő.
Most, hogy Lili már két és fél éves, visszagondolva mosolygok azon, mennyire komolyan vettem az első vásárlást. Azok az aprócska 50-es ruhák, amiket olyan gondosan válogattam, talán két hétig voltak jók. De nem bánom. Minden méret, minden ruhadarab egy-egy emlék.
A H&M most is kedvenc helyünk maradt. Lili már maga választja ki, melyik póló tetszik neki – általában a legtöbb csillámmal vagy a legélénkebb színnel. 92-es és 98-as méretek között vagyunk, de már nem számolom a heteket, hogy mikor nőtte ki melyiket.
Van egy fényképalbumom, amiben minden méretben van egy kép Liliről. Az 50-estől a 98-asig, minden állomás megvan. Néha végiglapozom, és alig hiszem el, hogy az a pici lény, aki elfért a tenyérnyi bodykban, ma már szaladgál és ugrál a játszótéren.
Ha most kellene tanácsot adnom várandós barátnőimnek, azt mondanám: ne vegyenek túl sok újszülött ruhát előre. Várják meg, amíg megszületik a baba. És igen, a H&M jó választás – megfizethető, szép ruhák, és ami a legfontosabb, van választék minden méretben. Csak ne görcsöljenek rá túlságosan. A babák nőnek, a ruhák kicsik lesznek, és ez így van rendjén.
Néha még mindig benézek a H&M babaosztályára, pedig Lili már kinőtt belőle. Ilyenkor mindig eszembe jut az első látogatás, a kosárnyi aprócska ruha, és az az édes bizonytalanság, ami akkor töltött el. Most már tudom: nem a méret a lényeg, hanem az, hogy a gyerek jól érezze magát. És persze az, hogy legyen egy-két szép fotó minden szakaszból – mert olyan gyorsan elrepül ez az idő.